A Budapesti Kosárlabdázók Szövetségének elnöke, a Sportági Szakszövetségek Budapesti Szövetségének elnöke, a Budapesti Sportszövetségek Szövetségének alelnöke, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Játékvezető Bizottságának elnöke, és az MKOSZ tiszteletbeli elnökségi tagja. Volt nemzetközi játékvezető és komisszár. Nem csak címeket gyűjt, hanem aktívan dolgozik is minden pozícióban. Hetvenhat évét meghazuttolva, jelenleg is fiatalokat megszégyenítő energiával él és tesz a kosárlabdáért. Cziffra Mihállyal beszélgettünk.

Miska bácsi, a júniusi közgyűlésen megemlékeztek a sportágért végzett munkádról. Hogyan érintett az esemény?

Nagyon meglepett, nem számítottamrá, de tagadhatatlan, jólesett. Több mint hatvan éve dolgozom a kosárlabdában, illetve harminc évig voltam nemzetközi és harminchét évig Magyarországon játékvezető, így ebből az alkalomból kaptam egy oklevelet és egy szép tálat, amire az volt írva, hogy a „társadalmi munkám megbecsüléséért”. Meglepetés volt, de örültem neki.

Ebben a társadalmi munkában talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy mind a mai napig – a mostani nevén – Budapesti Kosárlabdázók Szövetsége a legjelentősebb. Hogyan indult a kapcsolat?

1946. év végén kezdtem postázóként, azután a Játékvezető Bizottság aktívája, majd tagja lettem. Fokozatosan többet és többet, nagyobb funkciókat bíztak rám. 1977-ben a BKSZ elnöke lettem, s ez így van ma is. Ám emellett megalakítottuk a Sportági Szakszövetségek Budapesti Szövetségét, melynek korábban a harmincegy tagszövetség felé a fővárosi támogatás elosztása is komoly feladata volt. Mára a Budapesti Sportszövetségek Szövetségében képviselem alelnökként a tagszövetségeket, a másik szervezet funkciója jelentősen megváltozott, érdekvédelmi jellegűvé vált.

Idáig még csak a feladataid egy részét említettük. Hogyan lehet ezt bírni hetvenhat évesen?

Rengeteg gonddal bajjal, szervezéssel jár, de például a BKSZ-ben a körülöttem levő munkatársak közül kevés az idősebb – talán én vagyok a legöregebb –, több a fiatal, s úgy érzem, hogy jól tudok velük együtt dolgozni. Azt gondolom,  jól megy a szervezés, a klubok is elégedettek. Ezt elvállaltam, szeretem, ez a hobbim, nyugdíjasként mással nem is foglalkozom.

Maradjunk a BKSZ-nél. Mekkora szervezet ez manapság?

Abban az időben, amikor még én is ifjú voltam, hatvan-nyolcvan csapatnál nem volt több a Budapest Bajnokságban. Örömmel tudom mondani, hogy ma háromszázötven csapaton fölül van a létszám. Bízom abban, hogy ezt a szintet a jövőben is tartani fogjuk. Azt hiszem, ez a közösen végzett, jó szervezőmunka eredménye.

A szövetség nevében budapesti, de nem marad meg fővárosi szinten. Mire terjed még ki a figyelmetek?

A bajnokságunk most már évek óta nem csak Budapest Bajnokság, hanem regionális is. Átvettük az utánpótlás „felmenő ágát”, ami az országosba való továbbjutást biztosítja, illetőleg átvettük a regionális NB II-es bajnokságot, ahol 52 férfi és 12 női csapattal rendelkezünk. Persze itt sem ennyi gárdával kezdtünk, női NB II. nem volt például.

Az utcai kosárlabdába is belekóstoltatok...

A Főváros sportügyosztálya kezdeményezésével más sportágakkal együtt Szigeti Sportvarázs nevű sportnapokat rendeztünk. Erre minden évben június utolsó előtti hetében kerül sor. Az idén június 15-17. között volt. Mi streetballt csinálunk a BKSZ részéről. Általában fiatalok vagy családok vesznek részt rajta. Korosztályonként zajlik a verseny. A különbség a közismert streetballhoz képest, hogy nálunk nincsen nevezési díj, mindenki kap egy szép trikót és a győztes csapat minden tagja kap kupát. Az idei volt már a harmadik rendezvény és minden jel arra mutat, hogy a következő években is lesz folytatása.

A csapatok mellett a játékvezetők is a kosárlabda résztvevői. Hatalmas számot hallottam a küldésekről beszélgetve.

A szövetségi munkába bele tartozik a játékvezető küldés is, viszont Budapest nem csak ennek a háromszázötven csapatnak és a régiónak a bajnokságát látja el, hanem az egyetemi és főiskolai bajnokságban vetélkedő, illetőleg a budapesti diáksport-szövetségben küzdő középiskolai csapatok is innen kapják a játékvezetőket. Ennek következtében egy évben tizennégy-tizenötezer küldéssel rendelkezünk, ami nem kis feladatot jelent hozzátéve, hogy az egyetemi bajnokságban van olyan meccs ami este fél tízkor kezdődik, a középiskolai bajnokságban pedig ellenkező a helyzet, ott kora délután kell küldeni. Ám úgy érzem, hogy ezt a munkát is a megfelelően el tudtuk, el tudjuk végezni.

A játékvezetőknél maradva, nem csak a budapestiek tartoznak hozzád, hanem az országos bizottságnak is te vagy az elnöke. Hogyan érintette a játékvezetést az MKOSZ-ben idén tavaszig uralkodó helyzet?

Amikor az országos JB elnökségét elvállaltam egy elég nehéz szakasz után – hozzátéve, hogy egyszer már voltam ebben a szerepkörben – úgy éreztem, a tapasztalatommal tudok segíteni abban, hogy közösen előre tudjunk lépni. 2004-ben, amikor a jelenlegi JB indult, tulajdonképpen önállósodtunk, kikerültünk a korábbi liga alól. Ez annyit is jelentett, hogy a támogatástól „megszabadítottak” bennünket, s a játékvezetők ebben a pillanatban most már harmadik éve saját magukat tartják el. Ez a függetlenség miatt egyrészt jó, másrészt nem biztos hogy hosszútávon elegendő. Mindenképpen kellene, hogy a meglevő szakmai tudás mellé a szövetség is tegye le azt a segítséget, amit megérdemel ez a szakma.

Közben MKOSZ szinten többször váltás történt, mindenki ismeri a történetet. Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy ebben az átalakulásban, ebben a majdnem egy éves vitában a budapesti szövetség, jómagam és a vezető társaim, az országos JB játékvezetői és a Játékvezetői Bizottság tagjai kívülállók maradtak. A legnagyobb elismerés részünkre az volt, amit Patonay Imre a közgyűlésen a plénum előtt mondott, azaz köszöni a játékvezetőknek azt hogy ebben a nehéz időben tisztességgel és becsülettel álltak helyt, és nem lehet semmi módon megtámadni a őket.

Azt említetted, hogy az előrelépés volt a cél. Sikerült ezt teljesíteni?

Azt hiszem, hogy az eltelt három év az azt bizonyította, hogy ezzel a játékvezetői bizottsággal jól dolgozunk együtt. Ez a véleményem, de tudomásomra jutott, hogy a nemzetközi játékvezetők is elismerték a JB munkáját és pozitívnak értékelték.

Említhetem például a játékvezető.hu internetes honlapunkat, amin a játékvezetők egymással és velünk, JB-vel tarthatják a kapcsolatot. Ezt a FIBA [Nemzetközi Kosárlabda Szövetség] mintájára készítettük el. Minden játékvezető a saját jelszavával tud felmenni, s eléri a szükséges adatokat, de ami még fontosabb, ezen a honlapon fel tudunk tenni tesztkérdéseket, mérkőzés jeleneteket, oktatási anyagokat. Használtuk is ezt az elmúlt bajnokságban. Ennek a lényege, hogy a játékvezetőket ne csak egy-egy továbbképzésen tudjuk ellátni ismeretekkel a bajnokság elején és a tavaszi szezon kezdetén, hanem menet közben is foglalkoztassuk őket. Ha úgy látjuk, egyes szabályoknak nem elég tiszta a magyarázata, világosabbá tudjuk tenni, egységesebb felfogást tudunk kialakítani és egyben vissza tudjuk kérdezni a sípmestereket. Képet kapunk a felkészültségükről, tudhatjuk, kinek milyen segítséget kell nyújtanunk. Ha ezt megkapják, akkor megint léptünk előre és nekünk ezt az utat kell követni. De ott van a háromjátékvezetős rendszer bevezetése is...

Igen, már két éve, hogy a férfiak legmagasabb osztályában bevezetésre került. Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatosan?

Érdekes dolog, a háromjátékvezetős rendszerrel el voltunk maradva. Késleltetve vezettük be akkor, amikor már Európában a legtöbb helyen három játékvezetőt alkalmaztak a legmagasabb szintű nemzeti bajnokságokban. De behoztuk a lemaradásunkat. A magyar bajnokságban elsőként a férfi Magyar Kupában alkalmaztuk kísérletképpen, majd a férfi bajnokságban. Mindenesetre az az általános tapasztalat, hogy könnyebb a játékvezetés, jobban áttekinthető a játék. A csapatok elfogadták a hármas játékvezetést, igyekeztünk a klubok segítségére is lenni, lehetőleg költségben ne okozzon többletet, ezt úgy érzem, megoldottuk. A női bajnokságban valamilyen formában szintén be kellene vezetni a három játékvezetős rendszert. Nincs arról tudomásom, hogy a női tagozatnak ezzel kapcsolatban mi a véleménye, azonban már a Magyar Kupa döntőjében ki is próbáltuk. A bajnokság elődöntőjében és döntőjében jó lenne alkalmazni, mi mindenesetre úgy irányítjuk a felkészülésünket, hogy készek legyünk megoldani ezt a feladatot.

Ehhez a rendszerhez több játékvezető is kellhet?

Elindult egy fiatalítási folyamat, szerintem a problémát az elmúlt időszakban is elég szépen oldottuk meg és a jövőben is természetesen az eddigi három éves szintnek megfelelően kell folytatni. Lassan neves játékvezetőink öregednek ki és a váltást zökkenőmentesen kell biztosítani. Ez a magyar kosárlabda, a csapatok és személy szerint a mi érdekünk is. Szeretnénk amatőr szinten is felkarolni a régiók játékvezetőit, onnan is tudunk meríteni. A megfelelő utánpótlást nekünk kell biztosítani. Ez nagyon szép feladat, munkatársaimmal meg tudjuk oldani, s csináljuk is, amíg a lehetőség adott.

Sok sikert hozzá! Végezetül ha eddigi életedből ki kellene három dolgot emelned, mi lenne az?

Elég nehéz fiatal éveim voltak, de nagyon pozitívan tudtam kamatoztatni az életben, elégedett vagyok az életvitelemmel. Boldog vagyok, hogy a családomban mindenki kosaras volt és kosarazik. S harmadik, hogy jóleső érzés – legalábbis én úgy
érzem –, hogy több megbecsülést kapok, mint ennek ellenkezőjét. Minden embernek vannak barátai, de még talán az ellenségeim is elismerik azt a munkát, amit én társadalmi vonatkozásban végzek. És ez örömmel tölt el, ezt nem is tagadom.

A jövőre nézve mit kívánsz?

Szeretnék egészséges, jókedvű, ilyen életvitelt még egy jó évtizedig és gondolom, ha ez megvan, akkor megvan a kellemes elfoglaltságom: a család és kosárlabda.

Így legyen! Köszönöm a beszélgetést!